Férfinak, nőnek és gyereknek egyaránt ajánlanám eme csodálatot. Világszabadalom, nem vitás. A 2023-as Mars-expedícióra is ilyennel szállítják majd a falnivaló banánt. Nehezen tudok elmenni rejtett erotikus töltete mellett szótlanul, de annyira döbbenetesen nagy találmány, hogy mégis sikerül. Vajon, milyen kifejezés lehetett az arcán, zseniális feltalálónknak, mikor felgyúlt az isteni szikra?
Uram, kegyelmezz!! Itt a banánbunker.
Hi
Biztosan hallotatok már Reese Whiterspoon-ról. Vagy láttátok a tv-ben, moziban, dvd-n stb...
Na most. Szerintetek jó csaj? Itt van egy kis segítség, eldönteni:
Hát vigyorogni tud annyi szent.
És azért, hogy ne legyek egysíkú, Hát őtet ki ismeri?
ennyi.
Sziasztok.
Talán még annyit, hogy valóban nem sok értelme van ennek a bejegyzésnek, tehát valóban nagyon elüt a többitől. Lécci ne válaszoljatok. Van önkritikám. Vagy mégse? Akkor minek iszok annyit? Lehet hogy pont ezért? Egyáltalán sokat iszok? És vajon bűn kólát inni? Ez mán ma nem lesz rosszabb, mer' befejeztem.
ciao
A makulátlan emberi elme örök ragyogása. Hogy ezt egyedül hozta-e össze, vagy egy egész stáb dolgozott rajta hetekig, az talány marad. Az első perctől igazán stílusos arcbreak szerintem művi. Kár, hogy nem hazai a produkció, jó lenne kormányfőnek.
Kedvenc Alelnökasszonyom méltatlan helyzetbe került önhibáján kívül. Chad és haverja, két vállalkozó amcsi srác úgy gondolta, az idei halloweenra valami egészen aktuálissal rukkolnak elő. Fel is díszítették házuk portáját egy akasztott alelnökasszonnyal. Szorítottak egy kis helyet Mr. McCain-nek is: őt egy kéményben képzelték el az ünnepre. Ez művészet -így Chad a kirakatrendező- s halloween miatt OK. Még jó, hogy nem Obama-t akasztották fel, mondjuk Harlemben. Csodálkozni nem kell, ez nyugat-hállivúd.
Vajon nálunk kivel lehetne házat díszíteni? Éljenek a vállalkozók. Hal(l)janak a politikusok?
Az amerikai Republikánusok alelnökjelöltje elszólta magát. Arról beszélt, hogy a kf pénzeket milyen ratyi módon osztják szét náluk, és hogy ő ezen változtatni akar. Lásd Sarah Palin és a muslicák bejegyzésben. Van is ott két videó, amit érdemes megtekinteni. Az egyiken egy sanszos leszbi riporternő mászik rá Palin kisasszonyra, a másikon pedig alelnökasszonyunk fejtegeti kf-es nézeteit. Mindkettő megtekintése után rájöttem, hogy miért is van ő ennyit képernyőn. A főnökjelöltjét kevésbé szórakoztató nézni, főleg mióta azt is tudom, mekkora és milyen színű a nyelve. De van valami más is ebben a nőben. Ahogy néztem beszédét, egyre az járt a fejemben, hogy tudnék közelebbről megismerkedni vele. Megkérdezni milyen a kampány, vagy valami. Aztán arra gondoltam, baj esetén ki védhetné meg? Mert míg Obama szenátort okos szkinhedek akarják lefagyasztani, mi van, ha ezalatt a jövőből érkező hiperaktív harci lsd-s hippik próbálnak rátámadni kedvenc alelnökasszonyunkra? S ki tudna segíteni ebben az esetben? Itt már negyedjére néztem újra a videót. Szépen beszél, én akár egy golyót is beválallnék érte. A hippiket meg mindig is meg akartam ismerni, s itt két barátságot is köthetnék. A hippiket vissza a jövőbe egy rakás lsd-vel, Palin alelnökasszonyt pedig felkérném csárdásozni. Aztán ki tudja, lehet, hogy szerepelhetnék a következő x-aktákban.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egy filmecske. Kis filmecske volt, nem volt benne semmi különös. Nem volt nagyszabású semmilyen szempontból, se nagy költségvetésű. Egy egyszerű kis film volt, mint oly sok másik előtte. Volt neki fő- meg mellékszereplője, volt statisztája. Volt neki zenéje, néhol hangosabb, néhol halkabb. Volt különleges hangeffektje is, sőt számítógépes trükkfelvétele is! Na nem tucatszám, de annyi volt neki, amennyivel azért nem büszkélkedhetett minden kis filmecske. Egyszóval nagyon boldog kis filmecske volt ő, hogy ennyi minden belefért. Tudta, hogy bámulatos dolog kis filmnek lenni. Sokat álmodozott is. Például arról, hogyan lesz majd nagyon híres, olyan híres amilyennek az apukája képzelte el. Az apukája, aki nagyon szerette a kis filmet, a legkisebbet, akihez oly sok reményt fűzött. Szerette volna, ha a kis filmecske, ahogy cseperedik, s a többi kis filmmel megmérkőzik, majd nyerni fog, s ő szeretni fogja majd ezért, s szeretni fogják mások is. S majd megismeri a nagyvilág, akárhol járjon is megbecsüléssel beszélnek majd róla, messzi-messzi vidékekre is eljut majd híre. S a világon bármerre is járjon, mindig az asztalfőn foglalhat majd helyet. Ő az -mondják majd- a kis film apukája. S majd egyszer, amikor apuka következő jelenete már nem evilági díszletek közt zajlik, megemlékeznek róla. Róla, s kis halhatatlan filmjéről... De nem így lett, a kutyafáját. Szegény kis film nem járta be az egész világot. Vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy azt apuka elképzelte. Önmagában, természetesen, ez még nem is akkora probléma, amíg el nem jutott egy emberkéhez, aki teljesen jelentéktelen kis emberke volt. Szerette a filmeket. A kicsit is meg a nagyot is. A hosszút vagy rövidet, egészen sok filmet látott már, s szerette őket mind. Látott már sci-fit, drámát, akciót, krimit, sorozatot, horrort, animációsat, pornót, dokumentumfilmet, musicalt, kalandfilmet, vígjátékot, művészfilmet, romantikus filmet, s természetesen mesefilmet is. Ez az emberke egy óvatlan napján, letöltötte a kis filmet a netről, megnézte azt, majd valami mélységes mély fájdalom töltötte el. Gyászolta azt a sok szép emléket, amit más filmeknek köszönhetett, s melyeknek most illúzióromboló módon b.szott oda a kis film. Pusztító ereje volt, s ha másban nem is, ebben biztos naggyá lett. Nem volt büszke magára a kis film, meg apuka se. Nem volt már sehol sem az a sok szép álom, amit ketten kitaláltak. Nem volt más, csak egy nagy üres sóhajtás. Bárcsak visszacsinálhatnánk! -gondolták mindketten, de már késő. A kis film, azon be nem fogadott filmek táborát bővíti, melyek se nem dicsőülnek meg, se nem hullanak alá. Menny és pokol közt vergődnek mindörökre, szellemtelen létben, magukhoz rántva, felfalva mindenkit, ki meghallja éneküket. Felfalva aput is.
Halld hát vándor, ki a net végtelen vizein szörfölsz vala. A rém, mely egykor kis film volt, most is kísért! Gyáva vagyok, nevét kimondani nem merem, de hallgatom szavát, mindnek, ki bátor.
